patriota

A hazaszeretet a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez, és tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, az érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban.
Az egyesekből az együttélés, a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés, közös gongolkodás, közös érzés, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kultúrai munkájának eredményeit származtatja, melyben az egyén erejének fő forrása van.
Ösztönszerű viszonzása a sokféle jótéteménynek a haza iránti szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények legfőbbike.
Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, és lábra kap az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közösség előtt, a magánérdek kielégítésének a hajhászása, a hazaszeretet szóval vallása és tettel megtagadása.
De a hazaszeretet érzésének gyengülésével a nép erkölcsi ereje is gyengül.
Összetartozása lazul, képtelenné válik nagy fellendülésekre, nagy tettekre.
A nemzetek akkor bomlanak fel, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idején.
(Pallas lexikon)